A sámánizmus kialakulása a korai sziklarajzok alapján több tízezer évvel ezelőttre tehető, de ebben a kérdésben a kutatók véleménye nem egyezik teljesen.
A samanizmus vagy sámánizmus olyan hiedelmek gyűjtőneve, melyek bizonyos - egyesek által vitatott jelentőségű - közös vonásokat mutatnak (ezek lehetnek például a - többféle értelemben is vehető - közvetítő szerep, a segítő szellemekkel való rendelkezés, a felső és alsó világba való utazás képessége). A samanizmus központi alakja a sámán, aki a közösség és a túlvilág között kapcsolatot tud teremteni. Klasszikusan számos szibériai nép hiedelemvilágát nevezték samanizmusnak, de más kultúrákban is lehetnek olyan szerepet betöltő személyek, akiket a szakirodalom sámánnak nevezhet. A samanizmus gyűjtőfogalmát egyesek vitatják, mások óvatosságra intenek és a helyi jellegzetességek fontosságára hívják föl a figyelmet.
Sámán, Sámánnő: Varázsló, mágus, kuruzsló vagy szellemgyógyító, aki akaratereje segítségével transzállapotba kerül, és közvetítő szerepet játszik az emberek s az istenek és szellemek között.
Az apacs indiánok évezredes hagyománya szerint csak olyan ember lehetett a törzs sámánja, akiben megszólalt a Nagy Szellem, és erre a feladatra kijelölte. Aki meghallotta ezt a belső hangot, az felmászott egy óriási szikla csúcsára, és onnan a mélybe vetette magát. Ha életben maradt, sámán lett belőle.
A sámáni kultúrákban a dob az egyik legfontosabb kelléke volt a szellemvilágokba való utazásnak, emiatt sok helyütt a sámán lovának is nevezték. A ritmikus dobszó hipnotikus ritmusa (kb. 3-4 Hz) segítette a sámánt annak a tudatállapotnak a kialakulásában, amely a gyógyításhoz, jósláshoz elengedhetetlen volt.
A lélekhitnek az a változata, amely szerint vannak természetfeletti lények, akik a közönséges halandókat már születésük előtt arra választják ki, hogy emberfeletti képességű személyekké, sámánokká legyenek. Ezek már azzá születnek, ami abban nyilvánul meg, hogy a mindennapi emberekhez viszonyítva bizonyos jelekkel, éspedig a normálisnál több csonttal (pl. foggal, fogsorral, hat ujjal) jönnek a világra. Tehát nem az lehet sámán, aki akar, mert nem a sámán kap szellemeket, hanem a természetfeletti lények választják ki őt, még megszületése előtt.
A kiválasztott serdülő korában, a nemi érettség beálltának időszakában váratlanul heveny idegbajba esik, ami hisztérikus rohamokkal, ájulásokkal, látomásokkal és más hasonló jelenségekkel jár együtt, ami néha heteken keresztül kínozza, és ugyanilyen váratlanul – az egyik roham idején vagy álmában – megjelenik az őt kiválasztó szellem és bejelenti választását. A sámánképesség elnyeréséhez múlthatatlanul szükséges a hívás.
A sámán sajátos viseletben végzi ezt a szertartást. Az öltözet rendszerint állatot jelképez, vagy agancsos vagy szárnyas állatot. Ennek megfelelően a fejviseletet agancsok vagy tollak, a lábbelit pedig hasított paták vagy karmok díszítik. Az utóbbi esetben a köpenyujjakról csüngő sűrű szövetszalagok a szárnyakat jelzik. Van olyan nép, ahol a köpenyt emberi testrészek jelképei fedik. Nemcsak a csontokat ábrázolják így, hanem pl. az emlőt, a fejviselet homlokszalagján az arc egyes részeit is. – A fenti ismérvek kizárólag a szibériai népek samanizmusát jellemezik. Van olyan vélemény, hogy régen az európai népek is ismerték, az afrikai és az amerikai őslakókra pedig ma is jellemző. Ezeknél a népeknél, azonban a medicin man varázslóvá válása lényegében más: hiányzik a samanizmust jellemző kiválasztottság és kényszer mozzanata: a varázsló ui. maga akar és lehet azzá.
AJÁNLOM AZ OLDALT
