Vincent Willem Van Gogh
(1853-1890)
Élete

Vincent van Gogh a Hollandia déli részén fekvő Groot-Zundertben született 1853. március 30-án Theodorus van Gogh (1822 – 1885), református lelkipásztor és Anna Cornelia Carbentus (1819 – 1907) első gyermekeként. Vincent öt testvére: Anní Cornelia, Theodorus, Elisabeth Huberta, Wilhelmine Jacobina, Wilhelmine Jacobina. A nála négy évvel fiatalabb Theodorusszal alakított ki szorosabb kapcsolatot, aki szellemileg és anyagilag is támogatta bátyját. Van Gogh tanulmányait egy zunderti falusi iskolában kezdte, majd kilenc hónap után egy nevelőtől sajátította el ismereteit. 1862-ben készültek első rajzai: A falra mászó macska és a Kutya. Középiskolába internátusokba járt, előbb Zevenbergenben, ahol rajzórákat vett, valamint megtanult angolul, franciául és németül, később pedig Tilburgban. 1868-ban otthagyta az internátust és visszatért szülői házába, Zundertbe. Egy év múlva, csupán 16 évesen beállt a hágai Goupil & Cie Galériába, melynek egyik üzlettársa nagybátyja volt. Hága után Brüsszelben, Londonban és Párizsban dolgozott. 1876-ban otthagyta munkáját, mert apja lelkipásztori tevékenységét akarta folytatni. Teológiát tanult és egyházi felettesei a belga Borinege-ba küldték a szénbányászok közé. A gyerekeket tanította írni, olvasni és katekizmusra, beteget ápolt, szabadidejében pedig rajzolt. Ebből az időből származnak első tájképei.
1880 őszén hazatért, és testvére, Theo, valamint unokatestvére, Anton Mauve, az ismert festő biztatására tovább festett. Az édesapjával való összekülönbözés után Hágába ment, ahol Theo segítségével műtermet rendezett be. Itt elvonulva tanulta a festészet hagyományait. Munkái tanulmányok, de nagy akaratról és komoly hivatástudatról vallanak. Ezután az antwerpeni akadémián felfedezte a japán metszeteket, többet le is másolt.
Egy szerencsétlen szerelmi ügy miatt családja és ismerősei megszakították vele a kapcsolatot. 1885-ben meghalt az apja, ezután a családja – Theo kivételével – örökre elzárkózott tőle. Theóval életük folyamán állandóan leveleztek, ebből a levelezésből 650 darab maradt fenn. Ezekből származik a legtöbb információ van Gogh életéről.
1886-ban Párizsba utazott testvéréhez, aki ekkor a Goupil Galéria párizsi fiókját vezette. Van Gogh beiratkozott Cormon festő műhelyébe, itt ismerkedett meg Henri de Toulouse-Lautrec-kel. Miután Cormon akadémizmusa nem felelt meg nekik, együtt hagyták ott. Theónál – aki szerette és gyűjtötte az impresszionistákat – meglátta Monet egyik alkotását, amely lenyűgözte. De impresszionista korszaka csak rövid ideig tartott, a saját útját kereste. Úgy gondolta, hogy délen megtalálja a megfelelő fényt és színeket, ezért 1888-ban Arles-ba utazott. Távozásának másik oka az lehetett, hogy szégyellt a testvére pénzén élni, de Párizsban megélni nem tudott.
Provance-ban lenyűgözte a természet szépsége, lázasan festett. Magányosnak érezte magát, ezért megkérte Gauguint, akit Theónál ismert meg, hogy látogassa meg. Gauguin 1888. október 23-án érkezett Arles-ba. Eleinte minden rendben volt, közösen dolgoztak, de van Gogh idegei egyre feszültebbek voltak, a megfeszített munka és a nem megfelelő életmód robbanással fenyegetett. Egyre többet veszekedtek, míg 1888. december 23-án az udvaron van Gogh borotvával megtámadta Gauguint, aki elmenekült. Van Gogh ezután hazament, és a borotvával levágta az egyik fülcimpáját. Elmegyógyintézetbe került.
A hallucinációk és az epilepsziás rohamok után a nyugalom időszaka következett. 1889. január 7-én elhagyhatta a kórházat. Arles-ban nem érezte jól magát, magányos volt, mindenki őrültnek tartotta. Május 8-án a saint-remy-i szanatóriumba utazott, amelyet július végén hagyott el, hogy Arles-ban maradt holmiját elhozza. Két nappal később idegroham tört rá, három hétre tudatát vesztette. Amikor magához tért, tudomásul vette, hogy gyógyíthatatlan beteg. Ezután életét a hosszú, fájdalmas rohamok és a lázas munka jellemezték.
1890. május 20-án Párizsba utazott Theóhoz, majd két nap múlva tovább az Auvers-sur-Oise-ben lévő szanatóriumba, ahová a műpártoló dr. Gachet hívta meg. Bár az orvos rövidesen gyógyultnak nyilvánította, júliusban újabb roham tört rá. Július 27-én az auvers-i vár környékén szíven lőtte magát. Orvosa azonnal értesítette Theót, aki az utolsó napokat testvére mellett töltötte. Van Gogh 1890. július 29-én halt meg. Utolsó kívánsága az volt, hogy Hollandiában temessék el. A ravatalát barátai napraforgókkal borították el.


"CSILLAGOS ÉJ"

Ma New Yorkban, a Modern Művészetek Múzeumában őrzik. Vinent van Gogh 1882-ben festette Párizsban ahol a napraforgókat és "Szobabelső" című képét is készítette. Jellemző rá a 19. század (utolsó harmadára) jellemző postimpresszionizmus. A kép témája az éjszakában látható csillagok a házak felett. Kiemeli hogy a sötétet milyen világosan és színesen lehet ábrázolni: " A sötétben rejtőző fényt." Szerepe: magán, személyes, reprezentatív-expresszív. Funkciója önálló. Anyaga színes olajfesték. A határozott ecsetvonások hullámzó vonalak még varázslatosabbá, romantikusabbá teszik a kép hangulatát.
A fő meghatározó elem a kék ég és a sötét citrusfa.
A kép mérete 140x110cm. A festő úgy ábrázolta a fát hogy az legyen a legközelebb a szemlélőhöz, és bár tudjuk a falu és a hegyek-dombok vannak még viszonylag közel (a házak egész nagynak tűnnek) de mégis a csillagos éj szinte kilép a képből a fával együtt. Ennek oka az erős színkontraszt és az élénk színek (kék, sárga fehér, nagyon mély sötétkék).
A földön lévő elemeknek (fa, falu) nagyon kiélezett hegyes alakzatokat festett, míg magát a csillagokat és a holdat szép kerek formákkal írta körbe.
 

A poszt ipresszionizmus


A posztimpresszionizmus (latin előljáró, jelentése: valami után) az impresszionizmus után következő művészettörténeti periódus. Nem jelent egységes stílust, sokkal inkább azt a törekvést fogalmazza meg, hogy a festők eltávolodva az impresszionizmustól létrehozzák azt a művészetet, ami a XX. század művészetét előlegezi meg.
Először a neoimpresszionisták avagy pointisták csoportja talált új elveket a 80-as években.Georges Seurat, Paul Signac  és társaik módszere, az optikai keverésen alapuló festésmód azonban túl időigényesnek és szinte kifejezéstelennek bizonyult.
A 80-as évek második felében már olyan művészek alkottak, mint Paul Gauguin , Paul Cézanne , Vincent van Gogh és Henri de Toulouse-Lautrec. Kezdetben ők is impresszionisták voltak, de eltávolodtak az irányzattól, és megalkották azt a művészetet, ami a 20.századi festészetet nagyban befolyásolta. Az impresszionizmusra kétféleképpen reagáltak: az első Cézanne festészetében érvényesült, s konstruktívabb, racionálisabb, a másik, mely van Goghra jellemző, az expresszionista kifejezésmódot helyezi előtérbe. Mellettük azonban nem elhanyagolhatók a szintetista, szimbolista és cloissonista törekvések, melyeknek Gauguin adott hangot először a Pont Aven-i Iskolával majd a  Nabis -csoporttal.