1. tétel: A nyelv mint jelrendszer

Vázlat:

A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.

A jel definíciója: a jelegy önmagán túlmutató, érzékszervekkel fölfogható tárgy vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv.

Jelek felépítése:

1. Jeltest/Jelölő (pl.: hangsor, betűsor, papírlap)
2. Jelenség/Jelölt (pl.: fogalom, amire pl. a hangsor vonatkozik)
3. Jelentés (absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak

Jelek főbb jellemzői:

• érzékszerveinkkel felfogható (tapintás, szaglás, ízlés, hallás, látás)
• önmaguknál többet jelentenek
• jelrendszerbe illeszkednek
• az emberi érintkezésben valósulnak meg

Jelek csoportosítása:

• természetes jelek (szimptómák)

• mesterséges jelek (szignálok)

- nyelvi jelek 
- nem nyelvi jelek (pl.: mimika, testtartás, gesztikuláció, tekintet)
A nyelvi jelek három csoportja: (Pearce modellje)

1. Index: a jelölt és a jelölő között valamilyen kapcsolat van (ok-okozati, logikai) (pl: közlekedési tábla)
2. Ikon: a jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van (térkép)
3. Szimbólum: a jelölt és a jelölő között semmilyen kapcsolat nincs, csak hagyomány vagy megállapodás köti össze őket (pl.: zászlók színei)

A nyelv mint jelrendszer:
A nyelv is egy megállapodáson alapuló jelrendszer. A nyelvi rendszer lépcsőzetesen épül fel

1. Fonéma (beszédhang)
2. Morféma (szótő, szótoldalék)
3. Lexéma (szóalak)
4. Szintagma (szószerkezet)
5. Mondat
6. Szöveg

Kidolgozva:

Minden jelnek számít, aminek jelzésértéket tulajdonítunk, illetve a kommunikáció szándékával akarunk felhasználni. A jel mindig érzékszerveinkel felfogható, azaz látható, hallható, tapintható, és egy másik jelenségre utal, tehát a jelet úgy definiálhatjuk, hogy egy önmagán túlmutató, érzékszervekkel felfogható tárgy, vagy jelenség. A legegyetemesebb, mindenki által használt jelrendszer a nyelv. A jelekkel foglalkozó tudományág a szemiotika.
A jelek három részből épülnek fel: a jeltestből, azaz a jelölőből, ami például lehet egy betűsor vagy egy hangsor. A második rész a jelenség, más szóval a jelölt. A jelölt a fogalom amire a például egy hangsor, vagy egy betűsor vonatkozik. A harmadik rész a jelentés. A jelentés az az absztrakció amit a jelenségnek tulajdonítanak. A jeleket két csoportba soroljuk, a természetes jelek és a mesterséges jelek csoportjába. A mesterséges jelek csoportja további három részre osztható fel. Az indexre, az ikonra és a szimbólumra. Indexről akkor beszélünk, ha a jelölt és a jelölő között valamilyen ok-okozati, logikai, vagy egyéb kapcsolat van, például a közlekedési táblaindex. Ikonról akkor, ha jelölt és a jelölő között valamilyen hasonlóság van, ilyen például a fénykép. A szimbólum esetén nincsen semmilyen kapcsolat a jelölt és a jelölő között, a kettőt csak hagyomány vagy megállapodás köti össze. A zászlók színei is ilyenek. Továbbiak: galamb, olajág, kard, színek szimbolikája...
Jel több minden is lehet, például az öltözködés, a hangok, vagy a testnyelv is. Egy speciális jelrendszer ami a vakoknak találtak ki, a Breile-írás.
A nyelvünk is egy megállapodáson alapuló nyelvrendszer. A nyelv lépcsőzetesen épül fel. Az első fok a fonéma, más szóval a beszédhang. Ezután következik a morféma. A morféma szótő, vagy toldalék. A harmadik fok a lexémaszint. Lexéma minden szótárban található szó, ezeket szóalaknak nevezzük. A negyedik fok a szintagmaszint, pl.: piros sapka, - ez jelzős szintagma, könyvet vásárol - tárgyas szintagma, itt találhatóak az összetettebb szószerkezetek. Az ötödik fok a mondat,> gondolat +intonáció egésze; végül az utolsó pedig a szöveg. Ám a szöveg már a beszéd része, s nem a nyelv része, mint az előző többiek. 

 

forrás: http://erettsegi.wetpaint.com/page/1.+tétel:+A+nyelv+mint+jelrendszer